A szczecini kalandom eredetileg két hónapra szólt, most pedig már több mint 3 éve tart. Egy évig Erasmus+ EVS önkéntes voltam 20 másik nemzetközi önkéntes társaságában egy alapítványnál, mely életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. A projekt után 2 hónapra hazamentem Magyarországra majd visszatértem Szczecinbe és azóta ügyfélszolgálatosként dolgozom. Mára már egész jól megismertem a várost, ám még mindig tartogat meglepetéseket és felfedezni valókat számomra.
Vitathatatlan, hogy Szczecin egyik legnagyobb kincse a sok zöld területe: nagy kiterjedésű parkok, gyönyörű fákkal szegélyezett utcák találhatóak a városban és kiterjedt erdők valamint tavak veszik körbe. Itt könnyen ki lehet szabadulni a nagyváros zajából. Nem hagyhatjuk ki a sorból az 1900 és 1925 között épült temetőt, ha a természet közelségéről van szó: Lengyelország legnagyobb temetője - mely Európában a 3. legnagyobb - a város szívében helyezkedik el. Benne barangolni olyan mintha egy szép arborétumban vagy egy erdőben lennénk. A különleges fafajtákra táblák hívják fel a figyelmünket. A temető bejáratánál pedig egy másik tábla azt mutatja meg, mennyi féle állat él itt: róka, nyestkutya, mókus, borz, nyest, sün, vaddisznó, béka, fácán, vadgalamb és vízisikló. Én ezek közül eddig csak mókusokkal találkoztam, akiket gyakran lehet látni a tölgyfák lombjai alatt. A patakpartok közelében mindig elgondolkodom, hogy biztosan oda járnak esténként a szomjukat oltani a temető négylábú lakói.
Ha valaki megkérdezi tőlem, mik a kedvenc szczecini helyeim, akkor a temető mindig benne van a felsorolásban. Ez egyeseket meg szokott döbbenteni, hiszen a sírkerteket általában borongós helynek képzeljük el, de számomra a szczecini nem az. A Szczecinbe érkezésem óta közel lakom a temetőhöz, így amikor egy nagyobb sétára vágyom és kicsit ki akarok szakadni a mindennapokból, akkor gyakran ide visz az utam. Néha rollerezni vagy biciklizni is szoktam benne. Sok szczecini rekreációs céllal jár ide az elhunytakról való megemlékezésen túl: kár is lenne nem kihasználni ezt a hatalmas zöld területet!
Ebben a rövid cikkben szeretném röviden és a teljesség igénye nélkül kóstolót adni a temetőről. Úgy gondolom, hogy egy temető rengeteg mindent megmutat a helyi és nemzeti történelemről és kultúráról, így e tartalom megszületésének ez a vezérelve.
Nagyon szeretek sétálgatni a régi német sírok között, melyek a második világháború előtti Szczecin emlékeit őrzik. Szczecin (Stettin) a 18. századtól 1945-ig német város volt. A II. világháború után érkeztek az új lengyel lakosok elsősorban a mai Ukrajna és Fehéroroszország területeiről, a németeket pedig kitelepítették.
A kedvenc helyem a temetőben ez a csendes, régi német sírokat őrző rész, mely nyáron a hortenziák virágzásakor a legszebb. Néha le szoktam ülni a képen is látható fehér padra, ahol egy ízben naplót is írtam.
A háború után a városiak felhasználták a régi sírokat az építkezésekhez, de szerencsére néhány így is megmaradt belőlük. A temetőben több felé bele botolhatunk német emlékekbe, de van egy egybefüggő régi német rész.
Ha a második világháború előtti időkről beszélünk, akkor a helyi zsidóságot is meg kell említenünk. A temető egy szegletében zsidó sírokat lehet találni. Szczecinnek ma is van egy maréknyi zsidó közössége, de a régi zsinagóga már nem áll.
A “lengyel Szczecin” háború utáni történetéről sok mindent megtudhatunk a sétánk során.
Ahogy említettem, a legtöbb szczecini a háború után Lengyelországtól elcsatolt területekről származott. Ez az emlékmű az ukrán nacionalista mozgalmak áldozatainak emel emléket, mely több ide vándorló szczecini családját érintette.
A város életében fontos szerepet betöltő embereket (mint művészeket, politikusokat) ezen a békés helyen helyezték örök nyugalomra. Amikor üzemel a szökőkút akkor még idillibb a hangulata ennek a résznek.
A lépcsőn felsétálva, a temető közepe felé haladva megláthatjuk a patinás krematóriumot, ami előtt egy lenyűgöző park húzódik. A szökőkutak és a fák ölelésében kellemes egy padon ülve olvasgatni vagy csak megpihenni. Nyáron olyan jó a napsugarak simogatását élvezni a fűben!
A krematórium a temető úgymond központi elemére, azaz a magasban lévő 1945. áprilisi emlékműre tekint rá. Ez a szovjet Vörös Hadsereg szczecini bevonulásának az időpontja. A szovjet és a lengyel testvériséget jelképezi a két egybefonódó V alak, mely a győzelem nemzetközi szimbóluma. A rajtuk látható szárnyak a lengyel szárnyas huszárokat testesítik meg. A monumentum mellett kétoldalt szovjet és lengyel katonák olykor jeltelen sírjai állnak.
A katonák sírjai mellett egy ortodox keresztet helyeztek el ószláv felirattal.
A szocialista időszakból két (további) érdekes példát szeretnék hozni:
Egy szobrot azok számára dedikálták, akik sokat tettek a kommunista rendszer kiépítéséért, azaz a munkásmozgalomnak szólt. Különlegessége, hogy a hátulján Nietzsche egyik idézetének graffitije látható (magyar fordításban): Isten halott.
A második számú bejáratnál van egy porosz kereszt, mely az 1970. decemberi rezsim elleni tüntetés tragikus szimbólumává vált a városiak számára. 16 embert öltek meg a megmozdulás során. Úgy tudták, hogy az áldozatokat a kereszt közelében temették el. Ezért a tragédia 10. évfordulóján a megemlékezők összegyűltek a kereszt körül, virágokat és mécseseket helyeztek el, amik a "kereszt útját" hozták létre, amely a kapu előtt ért véget. Ott milicisták álltak, "megérintve a cipőjük hegyét".
Az a kérdés joggal felvetődhet, miért áll egy porosz kereszt a szczecini temetőben. A város a története során szláv, svéd, porosz és francia fennhatóság alatt egyaránt állt, így már érzékelhető a porosz kereszt “létjogosultsága”.
Szczecin fontos kikötőváros, sőt hajógyár is működött benne, éppen ezért természetesen a tengernek és a víznek is megtaláljuk a nyomát a temetői sétánk során. A tengeren elhunytak emlékműve az óceán hullámait testesíti meg.
Persze még több emlékmű is fellelhető a sírkertben, mint például az olimpiai szobor vagy a lengyel történelem számára oly fájdalommal járó katyńi tragédia számára emelt kereszt.
A rövid történelmi kitekintésen túl összességében elmondható, hogy a sírok jól ápoltak és az egész temetőt szépen karban tartják.
Azt gondolom, hogy egy szczecini látogatás során érdemes a temetőt meglátogatni. A szép fasorok alatt vagy a központi rész szökőkútjai mellett igazi kikapcsolódást jelent egy séta. A sírokon található nevek és évszámok elolvasása érdekes élmény lehet - ahogy bármely más temetőben is. Ahogy ebből a kis virtuális kirándulásból kiderült, a kultúráról és a történelemről is sokat mesél el nekünk ez a hely, ha nyitott szemmel járunk. A temetőn belül egyébként található egy historikus útvonal német és lengyel nyelven, ami segíthet az eligazodásban.
Swiderski Anna - Külön köszönet Radosławnak a sok segítségért
