Lengyelországot 1795-ben felosztották egymás között a poroszok, oroszok és az osztrákok. Ezután a lengyelek Európa, sőt nemcsak Európa, szinte minden jelentős csata mezején harcoltak, abban a reményben, hogy támogatást érhetnek el függetlenségük újra kivívásához. Napóleon oldalán harcoltak a spanyolok, osztrákok, oroszok ellen, sőt a franciák érdekében még egy rabszolgafelkelés leverésében is részt vettek Haitin. Cserébe egy báb Lengyel Hercegséget kaptak a franciáktól. Majd két nagy felkelést indítottak az oroszok ellen 1830-ban és 1863/64-ben. Több ezren a mi szabadságharcunkban is részt vettek. Mennyi-mennyi sikertelen próbálkozás és csalódás. De ez sem törte meg a lengyel népet. Az I. Világháború reményt adott, mivel a megszálló nagyhatalmak egymás ellen is harcoltak. Oroszország kontra Németország és Osztrák-Magyar Monarchia. Legalább gyengítik egymást, gondolták. Józef Piłsudski vezetésével, már a háború előtt, lövész klubokba szerveződtek. A németek és az osztrákok ugyan már 1916-ban egy független Lengyelországot ígértek, na persze orosz területeken. A lengyelek 1916-ban létrehozták a Lengyel Nemzeti Bizottságot, készülve az új Lengyelországra. Németország 1918 november 11-én kapitulált és ezzel hivatalosan is véget ért az I. világháború. Az ezt megelőző napon a németek kiengedték Józef Piłsudski-t a börtönből, ahol több , mint egy évig volt , mert nem tett hűségesküt a német császárra. Józef Piłsudski minden lengyel számára ekkor már ismert volt. Lengyelország 1918-as függetlenségét ekkor még nem garantálta egyetlen nemzetközi megállapodás sem. A szalonokban még folytak a diplomácia tárgyalások, de a lengyelek már saját kezükbe vették országuk ügyét. 1918 decemberében Poznan-nál a németek ellen harcoltak a határokért, dél-nyugaton -1921 decemberében- foglalták el Alsó-Szilézia nagy részét. A keleti határokon az ukránokkal harcoltak és 1920-ban a bolsevikokat kellett megállítani és visszakergetni. Lényegében 1922-re alakult ki a független Lengyelország két háború közti határa, melynek hossza 5529 km volt. Ezt a határt már nemzetközi egyezmények rögzítették. Néhány szó a lengyel hadseregről. 1918 őszén 5 ezer viszonylag jól felszerelt lengyel katona állt készen a harcra és 20 ezer rosszul felszerelt. Majd 2019 tavaszán már 120 ezres hadsereggel rendelkeztek, ami 1920 nyarára már 1 millióra fejlődött, és ezek többségében önkéntesek voltak. Pedig borzasztó nagy fegyver, egyenruha, ellátmány hiány volt. A világ minden részével barteleztek, akik csak hajlandóak voltak velük tárgyalni. Ez újabb gondot vetett fel. 17 fajta karabély (közte például japán és mexikói gyártmányú) és 7 féle géppuska volt használatban az akkori lengyel hadseregben. Ez időben, 1920-ban a bolsevikok ellen, Magyarország is 1,5 millió db. lőszerrel segített a varsói csatában a szovjetek visszaverésében. Aztán 1922-től 1939-ig maradt 18 béke év. Közben kikötőt építettek Gdyniában, és ott felhúztak egy teljesen új iparvárost. Közép –Lengyelországban megteremtették a lengyel nehézipart, hadiipart és egy új társadalmat is létre kellett hozni, hiszen 123 évig 3 különböző kultúrában , nyelvi, gazdasági környezetben éltek. De ezt is sikerült megoldaniuk. A lengyelek hazájukért folytatott küzdelmét legjobban a himnuszuk első versszaka tükrözi, mely 1797-ben -két évvel az ország felosztása után- született:
Nincs még veszve Lengyelország,
Míg mi meg nem haltunk,
Hogyha földünk elrabolták,
Visszaszerzi kardunk.
Forrás: Rittenbacher Ödön, az Egri Polonia Klub elnökének ünnepi beszéde
