Szenteste feldíszítik a karácsonyfát és készülődnek a vacsorához. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései szerint a szenteste sötétedés után és a Jézus születését hírül adó betlehemi csillaghoz kötődő "első csillag" megjelenésekor kezdődik. A vacsora imádkozással kezdődik, valaki felolvas egy evangéliumi részletet. Később a háziak ostyát törnek, és jókívánságokat mondanak egymásnak. Ezután kezdenek hozzá a vacsorához. A legtöbb szokás a szentestéhez kapcsolódik. A várva várt első csillag mellett a karácsonyi hagyományok között meg kell még említenünk:
- Az abrosz alá helyezett szalmát – ez a szokás a pogány időkhöz kapcsolódik. A hagyomány szerint a szalma azt szimbolizálja, hogy Jézus szegénységben született.
- Ostya – az ostyatörés gesztusa azt szimbolizálja, hogy kölcsönösen áldozatot hozunk egymásért, és osztozunk a hozzánk közel állók sikereiben is. Az, hogy megosztjuk egymással az ostyát, közel hozza és összeköti az embereket.
- Még egy teríték – szimbolikusan a váratlan vendéget jelképezi, de a távol levő vagy már nem élő szeretteink emlékének is a szimbóluma.
- Karácsonyi gyertya – a gyertya fénye annak jelképe, hogy meghívjuk a családba Máriát és Józsefet, hogy minden otthonban megszületett a kis Jézus.
- Karácsonyfa – keresztény szimbólum, amely Ádámra és Évára emlékeztet, az emberiség elbukására és megváltására. Az ajándékok elhelyezése a karácsonyfa alatt a jóság követését jelenti.
A szenteste az éjféli misével ér véget. A hagyomány szerint ez a mise arra emlékeztet, hogy a pásztorok megérkeztek Betlehembe, és elsőként köszöntötték az újszülött Jézust.
December 25.-e karácsony napja, 26.-án pedig a második napját ünnepeljük, Szent István, az első vértanú napja. Ezek a napok a pihenés, a betlehemezés és a családi találkozások napjai.
