A közvetlen kapcsolat a tengerrel és a tiszta édesvizek elérhetősége érezhető a lengyel tengerpart és tópartok gasztronómiai kínálatában. A tengeri és édesvízi hal nem csak gazdag vitamin- és nyomelemforrás, hanem különféle kiváló ételek alapanyaga is. A tengerparti településeken kapható hal egyenesen a halászbárkákról érkezik, ami óriási látványosság az idelátogatók számára. A Balti-tenger királya itt a tőkehal – ez a legnépszerűbb a hering és a lepényhal mellett. Pomeránia legnagyobb gasztronómiai ünnepét, a Pomuchl Fesztivált is e hal tiszteletére tartják – így hívják ugyanis a halat a kasubok nyelvén. Az ünnep, amelyet immár több mint 20 éve ülnek meg a tengeren dolgozók és védőszentjük, Szt. Miklós tiszteletére, a tőkehal középkorig visszavezethető kultuszához kötődik.
Szczecin gasztronómiai névjegykártyája a XX. század 60-as éveiben, nyugat-afrikai receptek alapján kreált szczecini halpaprikás. E régióban a vendéglátóhelyeken – az egyszerű sütödéktől az elegáns éttermekig – a halételek uralják az étlapot, amit leginkább hagyományos füstölőkben füstölve, vagy szárítva vagy sütve tálalnak fantáziadús köretekkel.
A Balti-tenger partmenti gyógyüdülői és halászfalvai nem csak homokos tengerparttal, dűnékkel, erdőkkel, festői meredélyekkel vagy a halászok ételeivel csábítanak, hanem az aktív pihenés és regenerálódás lehetőségével is egy egyedi klímájú vidéken. A Balti-tenger partján fekvő városoktól kissé eltérő gasztronómiai hagyományok jellemzik Gdańsk városát. Fénykorában, a XV-XVI. században Gdańsk gazdag Hanza-kikötő volt, így a helyi ételeket egzotikus, a világ távoli szegleteiből származó hozzávalókkal készítették. A gdański polgárság elkényeztetett ízlésére vethet némi fényt a helyi Goldwasser vodka, amelyben aranylapkák úszkálnak.
A Lubusi-tóhátságot az ötszáz tó vidékének is hívják, bár valójában hatszáznál is több tavat számlál az összesen 13 ezer hektárnyi vízfelület. Ezen a vidéken a halételek viszik a prímet, a helyi konyha jellegzetes levesei és készítményei; például a vegyes halhús ecetben vagy a párolt angolna halász módra.
A Mazuri-tóvidék – avagy az „Ezer Tó Országa” – egy újabb lehetőség, hogy az ínyencek megismerjék a halakból származó hasznot. Az itteni tavak királya, Mikołajki címerállata, a törpemaréna, amellyel nem csak festményen, hanem a tányérunkon is találkozhatunk. A város a háború előtt a Nikolaiken nevet viselte, és kis méretű viaszlazacáról volt híres, amely sok év után ismét az itteniek asztalára került. Ha a Mazuri-tóvidék halaiból készült ételt szeretnénk enni, a legjobb, ha egy halásztanya mellett működő halsütödét vagy egy tó melletti éttermet keresünk fel. A mazóviaiak a halat – a törpemaréna mellett angolnát, csukát vagy nagy marénát – általában egyenesen a serpenyőből tálalták. Mazóvia hagyományos étele az „ucha” nevezetű halászlé, amit ugyan ritkán kapni étteremben, viszont kérhetjük a falusi turizmussal foglalkozó tanyákon – leginkább halásztanyákon –, vagy egy helyi gasztronómiai ünnep alkalmával.
