Kulináris specialitások
Az ételspecialitások: Lengyelország ízei
A lengyel ízek keresésére azoknak az időknek a felidézése, amikor a közös területen különböző nemzetek, zsidók, litvánok, ukránok, tatárok éltek együtt. A saját kultúrájukat behozva, átvettek más kulináris szokásokat is. Ez a sokféleség a mai napig meglátszik a lengyel asztalon.
Lengyelországban lévén meg kell kóstolni a helyi finomságokat, és azokat az ételeket, amelyek nemzeti büszkeségeink, mint a pierogi (derelye), żurek (ejtsd: zsurek, savanykás lengyel leves), hagymás hering, kovászos uborka, vagy a gombás bigos (székelykáposztához hasonló étel).
Lengyelországban továbbra is a régi receptek szerint főznek. Elég elmenni a Podlasiére, hogy megkóstolhassuk a litván konyhára jellemző kibint, a darált bárányhússal töltött krumplis lepényt, valamint a kindzsukát, az eredeti, szárított felvágottat.
Sejny környékén a porosz konyhából átvett sękaczra (ejtsd: szenkács) találhatunk, amely finom ízű, sajátos formájú, tűz felett, nyárson sütött tészta. Lublin vidékén, a Lubelszczyznában megkóstolhatjuk az ó lengyel eredetű, biłgoraji pierogot, vagyis a túróval és hajdinakásával töltött lepényt.
Podhaleból nem lehet a leghíresebb lengyel sajt, az egykor olasz pásztoroktól átvett, juhtejből készült, füstölt oscypek nélkül elutazni. Érdemes más finomságokat is megkóstolni a „podhalai tejes családból”: az enyhe bundzot, a pikáns bryndzát, vagy a żętycét (ejtsd: zsentice), a kivételesen egészséges juhtej savót.
Kis-Lengyelország [Małopolska] híres a múlt század harmincas éveitől a Krakkó melletti Liszkében gyártott lisiecki füstölt kolbászról. A lengyel konyhát nem lehet elképzelni leves, céklaleves (barszcz), húsleves (rosół) vagy gombaleves (grzybowa) nélkül. Az egyik ismertebb leves a kovászból készült savanykás leves (żur na zakwasie), ami különösen Sziléziában népszerű, és a gurál savanyúleves (kwaśnica), vagyis libából főtt húsleves savanyúkáposzta csíkokkal.
Desszertnek a toruni mézeskalácsot ajánljuk. Ez Lengyelország édes névjegye, amelynek a hagyománya a középkorig nyúlik vissza. A mézzel és fűszerekkel illatozó, különböző alakú süteményekkel jelentős személyiségeket, császárokat, Nobel-díjasokat, elnököket ajándékoztak meg fontos alkalmakkor.
Más városoknak szintén ismertetőjelükké váltak az ott készített sütemények. Krakkónak mákkal, sóval vagy szezámmal beszórt perece van, amit - a zsidó gyökerei miatt – bájglénak is hívnak. Kazimierz Dolny a hagymás cebularz-ról (ejstd. cebulázs, zsidó eredetű, hagymával beszórt, sütemény) és a kelt tésztából készült kakasokról ismert, Poznań pedig a márton kiflikről, amit november 11-én, Szt. Márton, a város védőszentje napján sütnek.
Érdemes, ha már Lengyelországban vagyunk, megkóstolni az erős, és Európában, de talán az egész világon rendkívül kedvelt, lengyel alkoholokat. A lengyel vodka nem ok nélkül örvend nemzetközi tiszteletnek. Lengyelország még saját muzeális alkohollepárlóra is szert tett. A kivételes Muzeum Gorzelnictwa Łańcutban szomszédos az egyik legmodernebb alkoholfőzdével az országunkban.