Alsó-Szilézia: Kamieniec Ząbkowicki – vár

belépőjegy: 25 zł (csoportos kedvezmény kapható)

Egy igen emancipált hölgy története…

A vár története egyáltalán nem mondható hétköznapinak. A XIX. században építette Marianna Orańska holland hercegnő, akinek Poroszországban telepedett le a családja. Marianna egy porosz herceghez ment férjhez, ám a házasságuk nem volt idilli éppenséggel – ahogy az lenni szokott… Akárcsak egy viharban hánykolódó hajó: a legénység rátermettségétől függ, szerencsésen partot ér-e, vagy a tengerfenékre süllyed. E „hajóval” oly időben szállt tengerre Marianna a házasság jegyében Albrecht porosz herceggel, amikor a nőknek nem volt választójoga, és minden tekintetben ki voltak szolgáltatva férjuruknak. Albrecht azonban igen rossz hajóskapitánynak bizonyult. Marianna nem lelt támaszra benne, a férj meg is csalta, ridegen bánt vele. A feleség azonban nem hagyta magát, válásért folyamodott, és el is érte – amire persze kitört a botrány. Megtarthatta azonban anyai ágon örökölt sziléziai birtokát, többek közt az itt fekvő Kamieniec Ząbkowickit és vidékét, amely székhelyül is szolgált számára. Egy olyan nő építtette tehát a várat, aki a kor viszonyaihoz képest is igen erősen törekedett az egyenjogúságra, és meg is valósította szándékát vállalkozó szellemével. Felvirágoztatta birtokát, utakat építtetett, felügyelte gazdaságát, így például márványbányáit is – innen a kőpalota alapanyaga. Megalázó helyzetét is el tudta viselni méltósággal: ugyan nem tartózkodhatott 24 óránál egyszerre többet porosz területen, ami megnehezítette az életét, ám így is feltalálta magát, és telket vásárolt a szomszédos Ausztriában (a mai Csehország területén). Persze azt is végig megtiltották neki, hogy várának kőből emelt főkapuján haladhasson át.

Vár pár tonna arany fejében

Már 1945 előtt népszerű látványosságnak számított a Kamieniec Ząbkowicki-beli vár. Négy saroktoronnyal rendelkezik, falai vastagok – egy középkori kastélyra emlékezett leginkább, és így is emlegetik, habár rendeltetése szerint nyári palotának épült. A legjobb minőségű építőanyagokból dolgoztak: a vár csiszolt téglája megcsillan a napfényben. Egy magas domb tetején áll, már messziről látni, akár egy sasfészket. A költségeket Marianna jópár tonna arany értékével egyezően fedezte. Személyesen felügyelte a munkálatokat, olyannyira beleavatkozva az építész terveibe, hogy azt a gutaütés fenyegette. Az eredmény azonban meseszerű. A szimmetria alapvető jellemzője a várnak, akárcsak a barokk művészetnek , azonban számtalan egyéb karakter felfedezhető még az elemeiben: neogótika, romantika, valamint a mór, skót, angol, olasz építészet jegyei is. A kamienieci vár tekintélyt parancsoló építmény, kiépített fűtési rendszerrel, 27 szökőkúttal, bálteremmel, márványjászolokkal az istállóban…

Balusztrádok lerombolva – szeszélyből…

Biztonsági okokból a bálteremből nyíló teraszt márványkorláttal látták el. Az 1970-es években történt, hogy egy férfi pusztán szeszélyből képes volt ledöntögetni az oszlopokat – a legtöbb darabot össze lehetett szedni, ám a balusztrád elemei puzzle-ként voltak összerakva, így az illesztés komplikációi miatt a terasz egyelőre átépítés alatt van – a terv persze az eredeti állapot visszaállítása.

A vár alatt – a föld alatt

A földalatti folyosók máig aránylag jó állapotban megőrződtek – helyenként látni csupán a háború utáni gondatlanságból ott maradt törmeléket. Az útvonal a szökőkutak alatt vezet, így feltérképezhető az őket működtető gép-, ill. biogázrendszer. Még a föld alá épített részeken is látszik az esztétikai koncepció, a gondos tervezés.

Vízi paradicsom

Különlegesek itt a felszín alatti vizek is: az árkádos barlang ékköve egy bronz Niké-szobor volt, mely 11 méter magas oszlopon állt. Sajnos megsemmisült – 1945 után beolvasztották. A barlangot befalazták, csupán felső része maradt nyitott: a boltívek alatt található egy Perszeusz-szobor maradványa, egykor pedig márványpadok és vízköpők is álltak itt, vízililiomok körében – meseszép lehetett…

A területet rendezve 2013-ban egy kiskutya sírkövére bukkantak, közvetlenül a vár tövében egy fa alatt: csak egy évet élt (1873-1874), de valószínűleg az ifjú herceg kis kedvence lehetett, és nagyon szerették – erről tanúskodik a sírkő ékes felirata is. A várban kiállított sírkő minden gyermek látogatót lenyűgöz ma is.

Pompa volt, és pompa lesz

A kiállított archív képeken láthatjuk, hogy nézett ki a vár fénykorában. Egyszer majd újra tündökölni fog. 2030-ban – a tervek szerint.

A belépőjegy nem csupán a várlátogatásra szól, de egyben a közeli templomok és a kiváló gyűjteményeket bemutató múzeumi részlegek megtekintésére is.