A népszerű és manapság kulturális színtérként is szolgáló erőd története
A giżyckói Boyen-erődöt 1843 és 1855 között emelték a Niegocin és Kisajno tavak közti stratégiai fontosságú földszoros védelmére. 1843 áprilisában IV. Fryderyk Wilhelm király adta ki az utasítást az erőd megépítésére: ki is dolgozták a terveket a város közvetlen közelében, a Giżycki-szigeten álló hatszögű földsánc- és téglaépítményhez, valamint a gáthoz.
A tervek szerint az erődhöz a Giżycki-, Kętrzyński-, Földes- és Vízi-kapun keresztül lehetett eljutni, az építmény egészét pedig 2303 méteres Carnot-féle fal vette körül. Az 1844. szept. 4-én megtartott ünnepélyes alapkőletétellel vette igazán kezdetét az építkezés.
A névadásról 1846-ban döntöttek von Boyen tábornok tiszteletére, aki az építkezés egyik kezdeményezője és támogatója volt. A bástyák is kaptak külön nevet: Hermann, Ludwig, Leopold (a tábornok keresztneve után), valamint Kard, Jog és Fény (a tábornoki címer jelképei).
Az erőd kb. 3000 katona számára biztosított férőhelyet, a helyőrséget 1859-ben alakították ki. 1889-től működött a parancsnokság, majd 1902-ben lövészosztagot is telepítettek a Boyen-erődbe.
A védelmi stratégia szempontjából különösen fontosnak számított a Nagy Mazuri Tavak vonala. Az I. világháború előestéjén az erőd körüli természetes és kiépített védvonal volt hivatott feltartani a porosz területekre esetlegesen betörő orosz hadsereget. Ezidőtájt az erőd a mazuri területeken zajló mozgósításokban is nagy szerepet játszott, még a hadtestek elvonulása után is: kb. 4000 katona maradt az erődben Busse ezredes parancsnoksága alatt. Számos sikeres rajtaütést hajtottak végre az orosz hadsereg csapatain, 1914 augusztusában pedig megvédték az erődöt az orosz támadástól.
Az I. világháború után átalakították az erődöt, többek közt kórházat is nyitottak benne. A II. világháborút megelőzően az erőd a német hadsereg egyik jelentős gyűjtőpontja volt, a keleti porosz és lengyel területek elérhetősége miatt. Az erődbeli „Lötzen”-csapat a Nord-hadsereghez tartozva többek közt a wiznai csatában is részt vett.
A háború ideje alatt az erődben katonai kiképzés is folyt Własow tábornok csapatai számára: ők átálltak a német oldalra. 1945 januárjában a várost ért támadás során harc nélkül hagyták el az erődöt. Ezután a lengyel hadsereghez került.
Az 50-es években élelmiszerkereskedelmi vállalkozásokat telepítettek az erődítménybe, jelentősen átalakítva azt. Ennek során számos erődrész megsemmisült, illetve a megmaradt régi elemekhez hozzáépítettek karakterben teljesen elütő új épületeket.
Egészen a 90-es évek elejéig tartott ez az állapot, amikor is felszámolták az odatelepített lerakatok nagyját. Ettől kezdve a Boyen-erőd népszerű látványosság lett a turisták körében.
