Lengyelország legrégebbi természetvédelmi területét a Bialowieżai Nemzeti Parkot (Puszcza Białowieża) 1979-ben vették fel az UNESCO Világörökség és a Bioszféra Rezervátumok Listájára is. Ebben szerepet játszott az, hogy itt található az egyetlen olyan erdőség, amely az ősidőben Európát borította. A park rendkívül gazdag flórája és faunája szintén méltóvá teszi a Világörökség név használatára.
A természeti értékekben igen gazdag Bialowieżai Nemzeti Park Lengyelország és egyben Európa egyik legrégebbi nemzeti parkja. 1921-ben alapították, mint védett területet. Később 1932-ben hivatalosan is nemzeti parkká nyilvánították Bialowieża néven. 1947-ben keresztelték vissza mostani nevére. A jelenlegi parkot a Bialowieżai erdőségből alakították ki, amely a lengyel királyok büszkesége volt . Ez az erdőség szinte érintetlenül vészelte át a lengyel történelem nyugodtnak egyáltalán nem mondható éveit. Minden kétséget kizárólag ez a legértékesebb természetes terület Európa sík vidékei között. A Balti- és a Fekete-tenger vízgyűjtő területén elhelyezkedő hatalmas erdőségben, amelynek része a nemzeti park is, igen nagy számban találhatók örökzöldek és lombhullató fák, illetve figyelemre méltó az állatvilága is, ami olyan ritka és érdekes emlősfajokat tartalmaz, mint például a barnamedve, a hiúz, a vadmacska és a szürke farkas.
A park teljes területét (5,348 hektár) 1996-ban a duplájára növelték, ami így több mint 10 hektáron helyezkedik el. Ez a terület az ősi Bialowieżai erdő egytized része, ami az óriási mértékű fakitermelést nézve nem mondható csekély méretűnek. Az erdőben megtalálható mind a kelet-, mind a nyugat-európai erdőségek tipikus flórája és faunája. A erdőség része a Világ Bioszféra Megtartó programjának Lengyelországban, illetve mint egyedülálló lengyel természeti értéket 1979-ben a Világörökség részévé nyilvánították.
A természeti adottságokat tekintve a park a Podlasiei - síkságon fekszik. Az éghajlat itt jellemzően kontinentális, az első hó október közepén esik le, és megmarad egészen április közepéig, esetleg végéig. A Bialowieżai Nemzeti Park fő különlegessége a vegetáció, mivel Európában egyedül itt maradt fenn ősi alföldi erdőség. Emiatt a park területéből 4,747 hektár szigorúan védett. Az itt található vegetáció borította egykoron egész Európa területét, amelyet ősi alföldi vegyes erdőségeknek nevezünk. Ezekben az erdők erdei fenyő, bükk, tölgy, éger és lucfenyő nő. Az ősi rengeteg keletkezése visszavezethető egészen i.e. 8000-ig. Sajnos Bialowieża Lengyelország és Fehér-Oroszország határán fekszik, ezért területét ároksávok és szögesdrótok csúfítják el. A Park Medvekarom nevű erdejében található tölgy, hárs, szil, kőris, és ez a terület 400 éves fenséges juharfákkal dicsekedhet. Amint láthatjuk, a növényvilág itt rendkívül változatos és értékes, több mint 1200 fajt találhatunk itt.
A park állatvilága szintén figyelemre méltó, mintegy 11000 fajból áll, ebből 62 emlős, 200 madár. A területen 300 európai bölény él, ezeket 1929-ben telepítették be újra. Él itt még szarvasbika, őz, vaddisznó, róka, nyest, vidra, borz és szinte az összes eredetileg Európában őshonos emlősfaj. Lakhelye a lengyel erdei vadlónak is, valamint a madarak közül a fekete gólyának, a hollónak, a pomerániai sasnak és a homokszínű bagolynak. A park fontos tudományos és oktató központ szerepét is betölti. Amikor Lengyelország az Orosz birodalom része volt, cári palotát építettek ide, ma ez a turizmus központja. Az erdőrezervátumban
a bölényeken kívül megtekinthető az ősi lengyel lófajta, a tarpán tenyésztelepe is. Idegenforgalmi látványosság a keskenynyomtávú kisvasúttal tett kirándulás is.
