Kis-Lengyelország déli részének fatemplomai – történetileg értékes és építészetileg érdekes, leggyakrabban gerendaépítésű fatemplomok csoportja, amelyek közül a legrégebbiek a XIV. századból származnak (a legöregebbnek az 1388-ban épült haczówi templomot tartják). Jó állapotban maradtak fenn a modern időkig, és a második legrégebbi ilyen típusú faszentély-csoportnak számítanak Európában, a norvég dongatemplomok, az ún. „stavkirkék” után.
A Kárpátaljai és a Kis-lengyelországi Vajdaságban a fatemplomok igen sűrűn helyezkednek el. A gótikától a reneszánszon és a barokkon át az újabbakig számos építészeti stílust képviselnek.
A 600 bronztáblával jelölt Dél-lengyelországi Faépítészeti Útvonal 1500 km hosszú. Az útvonal 237 faépítészeti együttes mellett halad el. Ezek magtárak, vidéki házak, vendéglők és nemesi udvarházak, valamint a szakrális építészet elemei. Kis-Lengyelország déli része, valamint Podkarpacie fatemplomai történelmileg értékes és építészetileg különleges faépületek csoportját alkotják. Lengyelország, Európa és az egész világ szintjén is értékes műemlékeket jelentenek. Döntő többségük a Faépítészeti Útvonal mentén helyezkedik el.
A legértékesebb épületek az UNESCO rangos listájára 2003. július 3-án felvett templomok. Ezek az alábbi helységekben található szentélyek: Binarowa, Blizne, Dębno, Haczów, Lipnica Murowana és Sękowa.
