Orawkát (Oravka-Kisárva) – a Magyar Királyság Árva vármegyéjének északi részén, Felső-Árvában fekvő lengyelek által lakott falut – 1585-ben alapították. Árva főispánjai, Thurzó Ferenc majd fia Thurzó György rendelték el a vidék benépesítését. A lakatlan, erdős területek hasznosítása és védelme fejében több éves adómentességet ígértek a betelepülőknek. 1920-ban Felső-Árva 12 települése Lengyelországhoz került. 1648-ban Oravkában hozták létre a vidék első katolikus plébániáját. Az esztergomi érsek a lengyelországi Jan Szczechowicz (Scsehovics János) katolikus papot nevezte ki élére. A király és a nádor is pártfogásába vette Felső-Árva katolikus népét, és biztosította a lengyelországi papok szabad működését. A vármegye urai, a Thököly család protestáns volt, és e vidéken is csak protestáns templomokat alapítottak. Oravka így az ellenreformáció helyi központjává vált. A templomot 1650-ben kezdték el építeni. A lelkes plébános munkája eredményeként 1650-56 között felépült az egyhajós, késő gótikus Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt fatemplom. A templom kő alapra helyezve vörösfenyőből készült, egyetlen szög felhasználása nélkül. Ekkor Magyarországon III. majd IV. Ferdinánd uralkodott, az ország nádora Pálffy Pál, az esztergomi érsek Lippay György volt. A templom emlékei arról tanúskodnak, hogy története szorosan fűződik az ő nevükhöz. A nádor a baloldali mellékoltárt, III. Ferdinánd király orgonát és egy nagy harangot, később IV. Ferdinánd két kisebb harangot adományozott a templomnak. A három harang közül csak egy maradt meg, kettőt az I. világháború idején hadi célokra kellett beszolgáltatni. A megmaradt harang felirata: „IV. Ferdinánd Magyarország és Csehország királya adományozott engem az árvai katolikusoknak 1652 évben.”
1728-ban a fatemplomhoz kőből kápolnát építettek. 1901-ben készült el az új négy fiatornyos harangtorony, mivel a korábbi barokk stílusú hagymakupolás tornyot le kellett bontani. A templom tetőszerkezetét 1935-ben építették át mai formájára.
A templom kazettás mennyezete, képei, díszítése késő reneszánsz, míg az oltárok barokk stílusúak, a XVIII. század első feléből származnak. Ezek valószínűleg nem az eredeti oltárok. Az első oltár jóval kisebb és szerényebb lehetett, erre utal, hogy a mögötte lévő falfestmények ma nem láthatók, mert az újabb oltár eltakarja azokat. A Szűz Mária főoltár közepén a Pieta látható, két oldalán Szent Szaniszló és Szent Adalbert püspökök szobraival. A két szélen Szent István és Szent László magyar királyok alakja látható. Az oltár felső részén középen a Szűz Mária a kis Jézussal medalionkép található, mellette Szent Borbála és Szent Katalin, a két szélen pedig két magyar női szent, valószínűleg Skóciai Szent Margit és Szent Erzsébet szobra áll. A medalionkép alatti kör alakú kép Keresztelő Szent János fejét egy tálcán ábrázolja.
A bal oldali mellékoltár képe a Szeplőtelen Fogantatást ábrázolja, felette a Szent Család képe, az oltár tetején pedig Szent Mihály arkangyal szobra áll. A jobb oldali mellékoltáron Rubens Keresztre feszítés képének másolata látható. A katona lándzsájával átszúrja a kereszten függő Krisztus testét. A felső kép a Hétfájdalmú Szűzanyát ábrázolja, tetején pedig a Feltámadt Krisztus.
A szenvedő Krisztus szobra a XV-XVI. századból származik. Haj, töviskorona és a köpeny mind természetes anyagból vannak.
A diadalív gerendáján a Keresztre feszítés szoborcsoportja látható, Szűz Máriával, Mária Magdolnával és Szent Jánossal. A diadalív mennyezet alatti részén a pártfogók, bal oldalon III. Ferdinánd, jobb oldalon Lippay György esztergomi érsek címere látható.
Oravka temploma egyike a legszebb, legszínesebb festett templomoknak a Kárpátok vidékén. Belső falait, mennyezetét, berendezését színpompás, fára festett képek borítják. A képeket nem egy időben festették, 1656-től a XVIII. század közepéig, több ciklusban készítették ismeretlen művészek.
A templom fő dísze a falakat és mennyezetet beborító 14 nagy alakú kép, mely Keresztelő Szent János életét mutatja be. Minden képen latin nyelvű szentírási idézet utal a tartalmára. A képek a templom felépülését követően, a XVII. század második felében készültek. A magyar látogató számára különösen értékes a magyar szenteket ábrázoló képsorozat. Nincs még egy templom a Kárpát-medence területén, ahol a szentéletű magyarok ilyen nagyszámú, festett képgalériája tárulna a látogató elé.
1693-1705 között a magyar Barna Gábor volt Oravka plébánosa. Ő kezdeményezte a magyar szentek portréinak megfestését, a jezsuita Hevenesi Gábor 1692-ben Nagyszombatban megjelent „Indicia Sanctitatis Ungaricae” – Régi magyar szentség című könyvének metszetei alapján. A kifestést 1711-ben fejezték be. Az 52 ábrázolt metszet közül – a későbbi átfestések miatt – ma 49 magyar szent szerepel a templomban. A képsorozat a szentély északi oldalán Szent István királlyal kezdődik. Mellette Szent Imre és Szent László képe található. A szentély déli oldalán függ Salamon király öregkori képe, aki a legenda szerint megbánva élete tévedéseit, remeteként halt meg. Mellette a lengyel Szent Kázmér „választott magyar király”, majd az Árpád-ház rokonságában álló Skóciai Szent Dávid és Szent Lajos Toulouse-i püspök ábrázolása található.
A szentély két oldalán álló stallumok hátlapjára tíz magyar püspök szent képét festették. A hajó falain, valamint a karzaton folytatódik a férfi magyar szentek és boldogok képsorozata. A mennyezet alatt a hajó mindkét oldalán végigfutó lezáró részen női szentjeinket ábrázolták. Minden képhez rövid latin nyelvű felirat is tartozik, ami tájékoztat arról, hogy kit ábrázol a kép, s milyen szerepet játszott a magyar történelemben. E szentek legnagyobb része Árpád-házi és velük rokonságban lévő személy, vagy az Árpád-korban élt. (43 szent). Oravka templomát tehát bátran nevezhetjük a magyar szentek templomának is.
A templom általános felújítása és konzerválása az 1990-es években történt, azóta lépésről lépésre a templom berendezésén dolgoznak. A folyamat nagyban függ a befolyt adományoktól, így minden adományért hálásak vagyunk. Isten fizesse meg!
Forrás: Udvarhelyi Nandor http://orawka-kosciol.pl/hu/historia/
