Szczawnica a Grajcarka patak völgyében fekszik, amely a Dunajec jobb oldali mellékfolyója. Az épületek és a város területének nagy része a Szandeci Beszkidek régiójához tartozik, a Grajcarka pata völgye után viszont már a Pieninek emelkednek. A város épületei a Pieninek (főleg a Kis Pieninek) és a Radziejowa vonulata (Szandeci Beszkid) közt helyezkedik el.
1770-ben, határ menti egészségügyi kordon építésének ürügyén, Ausztria elfoglalta Lengyelország déli területeinek egy részét, a Nowy Targ-i, Czorsztyn-i és Szandeci járásokat – ezen belül Szczawnicát is. Két évvel később, Lengyelország első felosztásakor, e területeket bekapcsolták a Habsburg birodalom magyar részébe. 1811-ben a Szczawnica-i uradalmat átvették az osztrák kincstári hatóságok, majd eladásra hirdették meg. 1828-ban Jan Podhajecki nyugalmazott postamester vásárolta meg, hogy egy évvel később (hivatalosan: 1834-ben) átadja azt Szalay Istvánnak és Jozefinának, akik a valóságban a vásárlást finanszírozták.
Szalay István halála után Szczawnicát 1839-ben fia, Szalay József vette át. Őt tekintik a gyógyfürdő alapítójának. Ő építette az első valódi gyógyfürdő-épületeket, valamint a gyógyfürdő káápolnáját, amelyet saját maga tervezett. Kibővítette és berendezte a Felső Parkot, valamint befedette a Szczawny patak medrét a mai Dietl tér alatt.
A Gyógyfürdő területén tizenkét savanyúvíz-forrás található, melyek gyógyhatásairól az első említések már a XVI században megszülettek. Gyógyító tulajdonságait a mai napig kihasználják a helyi lakosok és a szinte az egész világról érkező gyógyulni vágyók egyaránt.
A Gyógyfürdő elválaszthatatlan eleme a gyönyörű Gyógyvíz-ivókút Pavilon, ahol ásványi sókban és számos nyomelemben gazdag, karbonátos, szénsavas, jódos és brómos savanyúvizek állnak a vendégek rendelkezésére.
