1 HUF = 0.01 PLN

A város számos műemlék épülettel és műalkotással büszkélkedik, melyek az évezredes történelem során jöttek létre.

Opole – a lengyel dal fővárosa

Opole közepes méretű város (128.000 lakos) Lengyelország déli részén, a cseh és a német határhoz közel. Az Opolei Vajdaság székhelye, a vajdaságot, a közigazgatási reform eredeti terveivel ellentétben hozták létre, az opolei régió lakosainak szándéka szerint. Erre egy különleges szobor emlékeztet, melynek címe: „Védjük Saját Opolei Régiónkat”.  Opolenak jó közúti és vasúti összeköttetése van más lengyelországi városokkal, így könnyen megközelíthető az ország más tájairól. Különösen jó az összeköttetés Alsó és Felső Sziléziával, az Opolei Szilézia keleti és nyugati szomszédjaival.

 A város számos műemlék épülettel és műalkotással büszkélkedik, melyek az évezredes történelem során jöttek létre. Opole - mint az egyik legelső város - alkotta a Piast-dinasztia Lengyelországát. A város sokáig a sziléziai Piastok székhelye volt, ezért az opolei hercegek  számos díszes szarkofágját tekinthetjük meg a Katedrálisban, és a ferences templomban. A Piastok a városban egészen 1532-ig uralkodtak. Ezután a város Habsburg kézre kerül, az 1742. júliusi wroclawi béke után - mely az első sziléziai háborúnak vetett véget -, pedig Poroszország fennhatósága alá. 1945-ig Opole német befolyás alatt maradt.

Opole legértékesebb műemléke a vár, mely az évszázadokat csak részben vészelte át. A mai napig megmaradt a Piast Torony, az alsó vár egy része, és a Hohenzoller porta. „Na górce” Opole legrégebbi része: az a hely ahol feltehetőleg Szt. Adalbert tanított. Itt áll  Lengyelország patrónusának temploma. Nagyon érdekesek a város gótikus épületei, főleg azok, melyek gyógyászati célokat szolgáltak.

Opoléban érdemes betérni néhány múzeumba: Egyházmegyei Múzeumba, az Opolei Falumúzeumba, a Katonai Foglyok Központi Múzeumába, és a klasszikus regionális múzeumba, vagyis az Opolei Szilézia Múzeumába.

Az Egyházmegyei Múzeum nagy attrakciója az Oploei Szűzanya ezüst ruhája, melyet Sobieski János csináltatott az 1687-es bécsi győzelem emlékére. A Katonai Foglyok Központi Múzeumának kiállítása főleg a volt katonai fogolytábor területe, melyet a németek hoztak létre a közeli Łambinowiceben. A kiállítás viszont lengyelek szenvedését mutatja be Szovjetunióban.

A „legszórakoztatóbb” az Opolei Falumúzeum. Itt nem csak megismerkedhetünk őseink életformájával, de vásárolhatunk az ősi módszerekkel készült tárgyakból is. A múzeumtól indul a „Az opolei szakrális faépítészet” kerékpáros turista-útvonal is, mely egyike a régió számos tematikus útvonalainak.

Opoléban számos, az egész országban ismert kulturális rendezvény kerül megrendezésre. Kevés az olyan hely és alkalom ahol a lengyelek ilyen jól szórakoznának. Előkelő helyet kap a minden évben megrendezésre kerülő Országos Lengyel Dalfesztivál, mely 2008-ban már a 48. alkalommal kerül megrendezésre. Hosszú hagyományai vannak „Klasyka Polska” elnevezésű színházi találkozónak. A fesztivál érdekessége, hogy a klasszikus lengyel műveket történelmi hűséggel rendezik meg, és ezeket szembesítik a kísérleti rendezésekkel. Párhuzamosan európai klasszikusokat is játszanak. A jazz zenészek és jazzrajongók találkozására a „Jazz Ősz” nyújt lehetőséget (november eleje).

Áprilisban, Szt. Adalbert névnapjának környékén rendezik meg az Opolei Napokat. A legnagyobb látványosság ilyenkor az Adalberti Vásár. A város utcáin fellép az Opolei Lovag Társaság, az Opolei Adalbert Társaság, az EKo Studio Színház és mások. Áprilisban kerül megrendezésre az „Opolskie Lamy” filmfesztivál is. Ezen érdekes amatőr filmeket mutatnak be.

Így hát …énekeljünk együtt Opoleban!

Az öreg Opole romantikus legendája erdőbe visz, ahol hercegi őnagysága eltévedt a lombos fák között, és amikor meglátott egy tanyát, felkiáltott: „O-Pole!” (Ó- mező) és így jött létre Opole. A történelem azonban sokkal földhözragadtabb, és Opole város a  nevét a szlávok által az első ezredév közepéig használt területi egységről kapta. Az akkori „Opolék” egy község helyi területei voltak. Már régóta ismert, hogy együtt gyorsabb, így az „opolék” együtt művelték földjeiket és védték magukat a betolakodóktól.

Írásos emlékekben Opole városa már 849-ben szerepelt a bajor földrajzban,  - az Oderánál fekvő településként - , amit Karolin Feljegyzésnek is szoktak nevezni. Az ismeretlen szerző művére Német Lajos bajor elektor könyvtárában bukkantak rá, ahol egy XII. századi könyvben volt elrejtve, és 1772-ben tették közzé.

Opolét 990-ben a Köztársasághoz csatolták, később cserélődött, és vagy Csehországhoz,  vagy Németországhoz, vagy Lengyelországhoz tartozott. Opole éveken át Európa többnemzetségű képviselője volt, s ez  maradandó, lenyűgöző nyomot hagyott maga után.

A középkori opolei fellegvárból csak a henger alakú Piast torony maradt meg, az egyik legrégebbi védelmi építészeti műemlék Lengyelországban. A torony jó állapotban van, nem adta meg magát sem az 1615-ös nagy opolei tűzvésznek , sem a nagy porosz pusztításoknak . A vár 1300-ból megmaradt részét a porosz vezetés leromboltatta a XX. század 30-as éveiben.

Opolét a szimpatikus, bajszos tatár kán (ulánus) védi, aki a Piast toronynál, az ágyúnál tiszteleg. Humoros emlékmű a következő felirattal: „Védjük a magunk Opoléjét!”. 2000-ben avatták fel.

Opole Városi Múzeuma 1900-ban jött létre és kezdetekben a régi, felsőfokú leány  intézmény épületében volt az Ozimska utcában. www.mso.opole.pl  Ma a Sziléziai Opole Múzeum gyűjteményét Opolében, egy XVII. századi barokk épületben helyezték el, és a következő részlegekre osztották: régészet, történelem, művészet, néprajz és természet. Láthatjuk itt a bronz és vaskorból származó tárgyakat, régi nyomatokat és olyan művészek képeit, mint: Chełmoński, Gierymski, Kossak, Pankiewicz, Stanisławski, Fałat, Witkiewicz, valamint Krzyżanowski.

Az opolei városháza a torony kivételével 1864-ből származik. A XX. század 30-as éveiben végbevitt felújítási munkálatok közben a városháza tornya összeomlott. 1936-ban építették újjá. A neoreneszánsz épület a florenciai Vecchio palota mintájára épült. 1996-ban visszahozták a Swidnicka Pince, a városháza pincéjében lévő bár hagyományát. A városháza előtt álló pellengér használatának hagyományát szerencsére nem hozták vissza.

Az opolei főteret az égtájaknak megfelelően osztották fel, és a mai napig megmaradt a középkori városelrendezés. Sajnos, a legtöbb lakóházat újjá kellett építeni az 1945-ös orosz átvonulás után. Csak  a déli oldalon lévő 3 lakóház néz ki valamelyest úgy, mint ahogyan a háború előtt, és az utolsó, egyetlen  lakóház a sorban , melyik fennmaradt a XIV. századból, s melynek dísze a henger alakú bástya.

Opolében  van Velence. Oly módon, hogy a hangulatos, egyenesen a Młynówka vizéből kinövő lakóházak, az opolei Velence. Az Odera holtágánál lévő házak éjszaka gyönyörűen kivilágítottak, és hihetetlen látványt nyújtanak. Az opolei Velence varázsát az a tény adja, hogy a lakóházak alapját a régi védőfalak teszik ki. Az opolei Velence házai közül szerencsésen túlélte a II. Világháborút a régi zsinagóga neoklasszicista épülete. Az egykori Szent Alexius Kórház mellett is megmaradt egy teljesen változatlan Kápolna. A téglafalaknak és a lekerekített sarkoknak köszönhetően a szentélyt nem érték se lángok, se golyók.  A kápolna belsejében a Czarnowasy-i kolostor 1421-ből származó orgonái kaptak helyet. A templomban 1920-ban a pápai követ, Achilles Ratti püspök, a későbbi XI. Pius pápa tartott misét. A Młynówka(malmocska) folyónál lévő malmok és magtárak, valamint a városi fürdő már csak emlékek.

A helyen, ahol ma az opolei székesegyházi bazilika áll, Vitéz Boleszláv király 1005-ben egy templomot építtetett. A szentély alagsorában a sziléziai Piastok sírjai vannak.  A két 75 méter magas torony 1899-1900-ból való. A székesegyház körvonalai a város felett csúcsosodnak és az Odera vizében tükröződnek. A templomban érdemes közelebbről megnézni a Piekaryból származó Madonna - képet. A hársfára festett XV. századi ismeretlen művésztől eredő kép kegyelmességéről híres.

A Bolko Szigeten 20 hektárnyi területet ezernyi különböző állat foglal el. Az opolei állatkertben - merthogy erről van itt szó -  oroszlánfókák is élnek, melyekkel egész Lengyelország területén nem találkozhatunk más állatkertben .

Az opolei vasútállomást 1899-ben építették. Az állomás egyike az ország legszebbjeinek. A díszes homlokzat és a csarnok építészeti elemei jellemzőek a neogótikára, neoreneszánszra, szecesszionizmusra és neoklasszicizmusra. Az állomás peronjait szokatlan módon, ívesen helyezték el. Lenyűgöző az állomás akusztikája is. A kimondott szavakat a peron végén is lehet hallani.

Nem messze az állomástól Opole egy sétányra invitál minket, vagyis a reprezentatív Krakkói (Krakowskie) utcára. Az utca neve úgy váltakozott, mint egy kaleidoszkóp. Először Bytomska (Bytomi) a városi falak kapujából eredően. A XIX. században Krakowskara változtatták, hogy aztán 1933-ban átnevezzék a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt aktivistájának, Helmut Brückner tiszteletére, Helmut-Brücknerstrasse. Az aktivista a hitleri kegyetlenség áldozata lett, és 1934-ben már Hindenburgstrasse névre hallgatott. 1945-ben újra Krakowska lett, hogy aztán 1949-1956 között a Stalin utcára változtassák. Később minden elcsendesült, és ma Opole szeretettel vár egy sétára a Krakowska utcán.

Opolében vannak helyek és műemlékek, melyeknek már csak emléke maradt fenn, mert nem élték túl a történelem csapásait. Egyedül az üvegfestmények az ablakokon emlékeztetnek a jelenlegi regionális tv épületének múltjára. A neoklasszicista téglaépület 1953-ig zsinagóga volt. Az opolei Felső Vár (Zamek Górny) egyetlen maradványa egy torony, csúcsíves kapuval és a gótikus védőfalak egy darabjával.

Link

 

 

 

 

TERVEZZE MEG ÚTVONALÁT

Tervezzen egy utat
Létszám?
1
Mennyi időre?
2 nap
Ha többet szeretne megtudni, iratkozzon fel hírlevelünkre